vandraattila

Vandra Attila vagyok. Köszöntelek a web-oldalamon. Hadd mutatkozzam be:

Születtem 1956 szeptember 16-án, Nős vagyok, két felnőtt gyermekem és egy unokám van. Barátom  tréfás megfogalmazása szerint fő foglalkozásom a minden lében kanál. Voltam vegyészmérnök, kórházi vegyész (biokémikus), tanár, a vitamozgalom trénere kommunikációs tréner és biztosítási ügynök. Hobbyaim aztán még szélesítik e kört.

Szülővárosom Brassó csodálatos vidéken fekszik, kisgyermek korom óta szeretem a hegyeket, erdőket, imádok kirándulni. Talán ezért is lettem vénségemre természetfotós… Nem profi, csak amatőr, de igyekszem minél jobbat kihozni a Nikon 5100-asomból.

2005-ig számomra a külföldet Magyarország jelentette. Aztán a lányom és fiam megleptek egy ezüst nászúttal: Görögországban. Nos, gyermekeinktől megtanultuk – néha nem árt, ha a világ rendje megfordul – hogy szép a világ. Azóta feleségemmel bejártuk a fél Európát, sőt Aotearoa-Új-Zélandot már kétszer is  is.

Bármennyire szerettem az irodalmat, elsősorban “kockafej” voltam. Nagy “szerelmem” a kémia volt. Köszönettel tartozom Hanke Mária tanárnőnek, aki nem magyarázatokat adott millió kérdésemre, hanem könyvet adott a kezembe: “Itt megtalálod a választ.”Álmom az volt, hogy kutatóvegyész legyek. Egy munkabaleset akadályozta meg, hogy álmom valóra váljon, asztmásan nem dolgozhattam a vegyiparban, így lettem kórházi vegyész.

Egykor azért nem választottam a tanári pályát, mert rendkívül izgulós diák voltam. Nem tudtam magam elképzelni, harminc-negyven diák előtt “felelni” nap mint nap… Az egyetemen aztán minden megváltozott. Arról lettem hírhedt, hogy milyen nyugodt vagyok vizsgák előtt. Amikor Ceauşescu hírhedt 22-es törvénye miatt egykori középiskolám magyar kémiatanár nélkül maradt, helyettes tanár lettem. Rájöttem, pályát tévesztettem, de “átnyergelni” nem tudtam. Nem engedtek véglegesítő vizsgát tennem, mert nem tanári, hanem mérnöki diplomával rendelkeztem.

Egy tanári továbbképzőn kerültem kapcsolatba a Gordon-pedagógiával. Első látványos sikereim után viszont felismertem, hogy a gyermekközpontú nevelés átesett a ló túlsó oldalára. Egyre több pszichológiai tárgyú könyvet olvastam, végül a tranzakcióanalízis adta meg kérdéseimre a keresett választ. Tagja lettem a román (ARAT) és az európai (EATA)   tranzakcióanalízis egyesületeknek. Bár pszichológiai végzettségem nincs, számos cikkem jelent meg rangos nemzetközi folyóiratokban.

A gondolkodásmódom másik meghatározója az a vitamozgalom, amellyel szintén egy tanári továbbképzőn kerültem kapcsolatba. Az EDE (Erdélyi Disputa Egyesület) trénereként önkéntes munkában versenyszerű vitára és kommunikációra oktattam az ifjúságot. Diákjaim több regionális országos és nemzetközi versenyen szereztek díjat. A vitamozgalom keretén belül sok mindent megtanultam a kommunikációelméletről, a kommunikáció pszichológiájáról, az emberi játszmákról és a meggyőzésről.

Szeretek főzni. Nem épp férfias vonzalom, büszkén vallom, imádok papucskodni. Szeretek kísérletezni a konyhában. Ha valaha szakácskönyvet írnék, az nem recepttár lenne, hanem inkább konyhai fogásokat tartalmazna, ötleteket, s az lenne a címe: Na, mit tegyünk még bele? Nyertem receptversenyt is (TV2)