Education – Gyermeknevelés – Educaţie

Neveljünk, de hogyan? (BL Editor, Brasov, 2007)

Ajánlás: Ajánlom e könyvet gyermekeimnek, Zitának és Ákosnak, abban a reményben, hogy ők kevesebb hibát követnek majd el gyermekeik nevelésében.

(A kiadás már kifogyott)

borito 2

Antireklám

Kedves olvasó! Ne vegye meg ezt a könyvet! Fölösleges. Nem tartalmaz olyan egyszerű tanácsokat, amelyeket, ha megfogad, gyermeke egyik napról a másikra kezes báránnyá válik, illedelmes és jó tanuló lesz. Nem válaszokat ad, inkább útmutató ahhoz, hogy miként fogalmazzon meg (az Ön számára időnként kényelmetlen) kérdéseket, s hogyan keresse rájuk a választ. Legfeljebb néhány tippet kap annak a megértéséhez, hogy gyermeke viselkedése (és az Öné!) időnként miért irracionális, megérti, hogy mitől lett gyermeke olyan amilyen, az ön minden ellentétes igyekezete ellenére. Talál még néhány alternatív ötletet arra, hogy a konfliktusait hogyan próbálja kezelni, de ezután egyedül marad. Magának kell boldogulnia nemcsak a gyerekével, hanem szülőtársával, anyósával-apósával, gyereke tanáraival s leginkább önmagával. Nehéz feladat lesz. Ha mégis megveszi és elolvassa ezt a könyvet, sőt az olvasottakat még alkalmazni is próbálja,  bátorítsák Ady Endre sorai, én pedig kívánok hozzá sok sikert!

„Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt,

Nemes, küzdő szabadlelkű diák”

Neveljünk, de hogyan? – Kérdések és válaszok gyakorló szülőknek (Animus, Budapest, 2008) (az előbbi javított kiadása Magyarországon)

Beszerezhető online:  http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=N9hxkzfmzkXDtGB607fyzg**.Node4?_v=Vandra_Attila_Neveljunk_de_hogyan_Nevelesi_tanacsok_szuloknek_es_neveloknek&id=76471&type=22

neveljunk_borito-1 kicsi

Előszó

Ha szabad előre befolyásolnom az olvasót, elmondom sommás véleményemet: okos, gyakorlatias és kedves könyvet tart most a kezében. Vandra Attila sok tudományos ismeretet és tapasztalatot gyűjtött össze, mire nekifogott az írásnak, de szerencsére nem vesztette el „józan szülői eszét” sem. Ez a könyv e két forrás szép ötvözete.

Gyakorló tanárként és kétgyerekes apaként a szerző tudja, hogy „mi fán terem a gyerek”, no meg a szülő. Olyan nevelési helyzeteket vesz sorra, amelyek minden családban megjelennek. Az érzelmi biztonság, a kötelességtudat, az együttérzés, a megbízhatóság, az önállóság és a fokozatos önállósodás megteremtése rengeteg buktatót rejt. Ezek elkerüléséhez kapunk okos támpontokat.

Ami a műfajt illeti, ez nemcsak könyv, hanem füzet is. Méghozzá munkafüzet, abban az értelemben, hogy az olvasó – mint egy önismereti tréning résztvevője – nemcsak befogadóként, hanem aktívan, saját tapasztalatai megfogalmazásával is részt vehet a közös gondolkodásban. A számomra legkedvesebb „munkafüzeti” feladat, mely témánként vissza-visszatér, a következő: Mit tanít ezzel? Nemcsak okosan, hanem már-már bölcsen vezet végig a szerző azokon a következményeken, amelyekre kevés szülő gondol, pedig ezek a következmények mindenkit sújtanak, aki nem gondolkozik el az összefüggéseken. Aki a gyereknek már csak a huszadszor ismételgetett, nyafogó kérésére reagál például, ezzel arra tanítja őt, hogy igényei egyenes közlése nem hoz eredményt, de ha szerencsétlenként adja magát elő, azonnal javulnak az esélyei. Ebből az a tapasztalata is adódik, hogy a „nem”-et sem hallja meg, hanem a másik ember kifárasztása legyen majd később is fő stratégiája. Ugye mindnyájan ismerünk így működő felnőtteket is? Az ő személyiségük is azért alakult ilyenné, mert szüleik nem gondolkodtak el azon, mi mindent tanítanak gyereküknek kapcsolatkezelési módszereikkel.

Vandra Attila szerény szerző: egyetlen nézetét sem erőlteti az olvasóra. Gondolatokat kínál, belső vitázást javasol, ahogy ő maga is vitába száll más szerzőkkel, és nem gondolja, hogy csak nála lehetne a bölcsek köve. Ettől könnyebb is elfogadni, amikor véleményét őszintén elmondja.

Ha van e könyvnek egyáltalán olyan adottsága, amellyel gondom van, az csak egyfajta hiányérzet: nem mindig kapunk összekötő gondolatokat a korszerű tudományos tételek és a józan szülői ész által diktált, ezeréves, jól bevált nevelési elvek között. Pedig a láncszemek földeríthetők, hiszen az értékes-érvényes kutatás ugyanazokról az emberi igazságokról szól, mint a hagyományos embernevelés pozitív szára. Talán ez a hiány lehet majd az egyik fontos ok, hogy Vandra Attila folytassa az írást! A nevelési tárgyú könyvek ritkán ennyire hitelesek. Érdemes lesz hát folytatnia.

Dr. F. Várkonyi Zsuzsa, pszichológus

Cum să ne educăm copiii? – Ghid pentru părinţi în exerciţiu, Teora, Bucureşti 2008)

Copiilor mei, Zita şi Ákos, cu speranţa că ei vor comite mai puţine greşeli în educaţia copiilor lor

Vandra Attila

Se poate procura online:

http://www.teora.ro/cgi-bin/teora/first/mbshop.cgi?database=39&action=view_product&productID=1133&category=00

Cum sa ne educam copii coperta dubla

Antireclamă 

Stimate cititor! Este inutil să cumperi această carte. Cartea nu conţine sfaturi simple, pe care respectându-le copilul tău va deveni un mieluşel ascultător şi un elev eminent. Vei primi doar câteva explicaţii de ce comportamentul copilului (şi al tău!) este uneori complect iraţional, vei putea să înţelegi cum a devenit copilul tău aşa cum este, cu toate că ai depus eforturi mari să-l educi şi să previi acest lucru. Vei mai găsi în carte câteva sugestii referitoare la rezolvarea conflictelor, cum să-ti înţelegi copilul şi cum să comunici cu el, apoi vei rămâne singur. Singur va trebui să-ţi duci lupta nu numai cu copilul tău, dar şi cu partenerul de viaţă, soacra, profesorii copilului, şi cea mai grea cu tine însuţi. Va fi o luptă grea. Dacă totuşi te-ai decis să cumperi cartea şi încerci să aplici sfaturile mele îţi urez mult succes!

Prefaţă

Dacă îmi permiţi, dragă cititorule, să-ţi influenţez părerea înainte de a citi cartea, mi-aş schiţa propria părere: ţii în mână o carte deşteaptă, practică şi drăguţă. Vandra Attila a adunat foarte multe cunoştinţe ştiinţifice şi multă experienţă înainte de a se apuca de scrierea acestei cărţi, dar spre norocul tău nu şi-a pierdut nici mintea părintească lucidă. Cartea este combinaţia frumoasă a celor două.

Ca profesor şi ca părinte a doi copii ştie „pe ce fel de copac cresc copiii[1]” dar şi părinţii. Ia la disecat asemenea situaţii de educaţie care apar în orice familie. Siguranţa emoţională, simţul responsabilităţii, empatia, încrederea şi formarea independenţei ascunde multe capcane. Această carte îţi dă o mână de ajutor pentru evitarea lor.

Cât priveşte genul, este nu numai o carte, dar şi un caiet de lucru, în sensul în care cititorul – ca un participant al unui training de auto-cunoaştere – ia parte nu numai ca şi receptor, ci are ocazia chiar să participe activ la găsirea soluţiilor, prin formularea părerilor şi experienţelor proprii. Pentru mine exerciţiul cel mai drăguţ care revine permanent, este: “La ce l-ai educat acum?” Autorul te va conduce în mod inteligent spre consecinţele la care puţini părinţi se gândesc, deşi aceste consecinţe îi pândesc pe toţi care nu se gândesc la interrelaţii.

De exemplu cine reacţionează doar la a douăzecea solicitare sclifosită, îşi învaţă copilul că comunicarea directă a problemei sale nu dă rezultate, dar dacă pozează în postura de victimă atunci imediat şansele sale cresc considerabil. Copilul trage şi concluzia că nu merită să “audă” nici când i se spune “nu!” ci strategia sa principală va fi “epuizarea adversarului”.

Aşa-i că cunoaştem şi oameni adulţi care “funcţionează” în mod similar? Şi personalitatea lor s-a format astfel, pentru că părinţii lor nu au meditat la ce îşi învaţă copilul prin modul în care îşi soluţionează conflictele.

Vandra Attila este un autor modest, nu impune cititorului nici una din convingerile sale. Propune idei, meditaţie, dispută internă, cum intră în dezbateri şi el cu alţi autori, dar nu crede că este proprietarul “pietrei filisofale”. Din acest motiv este mai uşor de acceptat când îşi spune sincer părerile.

Dacă am ceva de reproşat cărţii, este un fel de senzaţie că lipseşte ceva. Nu ne dă legătura dintre teoriile pedagogice moderne şi metodele de educaţie experimentate cu succes milenar. Aceste verigi pot fi descoperite, pentru că cercetările valoroase-valabile se referă la aceleaşi adevăruri umane, ca şi partea pozitivă a educaţiei clasice. Poate aceste lipsuri vor fi motivaţia ca Vandra Attila să continue să scrie. Cărţile de educaţie de rare ori sunt atât de autentice. Merită continuat!

Dr. F. Várkonyi Zsuzsa  psiholog

Dacă doreşti mai multe informaţii despre carte, iată o prezentare powerpoint (©Vandra Attila)

cum sa ne educam copii 2

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Egy tanár azért nagytudású, mert sokat tanul diákjaitól

%d blogger ezt szereti: